Szaval a jó öreg csallóközi: Hugyan lettem fírfi (2. rísz)

Folytatódik az eszméletlenül sármos és ereje teljében lévő (akkor még fiatal) Tekács Ervin története, amiben a katonaságból meglógva elindult párt keresni. Meg is találta a neki való menyecskét, de egy megoldandó akadályba ütközött, ami nem tűrt halasztást. A verset meghallgatva megtudhatod, hogyan kerekedett felül a bajon és hogy lett legényből férfi.

Borító: Gocoň László

Íme a vers:

Mikor má éréztem:

“No Ervin, figyeejé, most írű nyerëgbe,

megláttod a legszëbb leánkát a kultúrház terëmbe!”

Akkor megtörte a verázst a menyecske bátyjo,

s má landút a fődön a kecskebőr kebáttyo.

Láttom a erőtű duzzadó dógos paraszt kerját,

aminn füstűve tűrögette sárgo inge ujját.

“Áki velem eggy a eggybe!” Csak ezt kiebáto,

“Mindenki elesëtt, aki a hugomot mekkivánto!”

Há ekárhugyan níztem, nem vót válosztásom,

elő köllött vennyi a vídekező tudásom.

Há de én nem akarok eeekövetni sëmmi buteságot,

szebálossan főkaptam ütet, mind egy búzazsákot.

Kiebát meg feszedëzett, “Tegyé le te marha!”,

máris sokka halványobb lett karcos paraszt hangja.

Mint a pipacs – piros vót a ordítozó kípe,

de addigra kinnvótmája kultúrháznok nípe.

Tedd le ütet, kírlek szípen, futott oda lihegve,

a világon a legszebb virág, pont az a menyecske.

“Bolon bátyám sose hagyja, hogy átkarújon legín karja!

Leán maradjak mindig, leginkább csak azt akarja.”

Ha viseekëdű paraszt, letëszlek a fődre,

szeretník má időtt szánni eere a szíp nőre.

A menyecske csak pirút, szëmit lesütötte,

sose láttom ijen legínt, ezt még hozzá tëtte.

Leánbú asszon leszű ezt meg tudom igírni,

így lettem legínybű még aznap este fírfi!